Quotes from Peter Esterhazy

History is an alternating series of frying pans and fires.

Édesapám pedig, akinél így minden összefolyt, mint a vizek az óceánban, azt gondolta (mikor még élt), hogy nyilván létezik valaki, Valaki, aki nekem se mond el mindent, hogy ne legyen sok nekem se.

15 For fifty fillérs my father would eat a fly, for one florint you could take a picture of the cadaver in his tongue, for five florints and an apple (Starking), he'd bite a mouse in two. He never worked with outsourced mice, he liked to catch his own.

210 My father: a horse has four legs, and it still trips up. In the same way, the Danube has two banks, but they shot the Jews into it just the same.

Quem vive não pode se esconder. devagar, tudo acontece conosco. O tempo mesquinho se contrai.

Hol a saját (irodalmi) múltunk tudatos számbavétele? Egy nyugati könyvesboltban tényleg sírva lehet fakadni: Goethe elölrÅ'l, Goethe hátulról, férfival, kisgyerekkel, kecskével, hajnalban, Schillerrel, Thomas Mann-nal, futólag Kleisttel. Ahogy egy kultúra birtokba veszi önmagát...

Wovon man nicht handeln kann, darüber muss man faulenzen. Whereof one cannot act, thereof one must be lazy.

Dünya'n?n hiçbir yerinde uluslar sevgiyle yönetilmezler ...y?ld?zlar, ÅŸimdi y?ld?zlar sevgiyle yönetiliyor.

Emotions are ill-suited for creating systems, my father's friend said, disheartened, whereas that's what we're talking about.

274 My father is just like Piero della Francesca's father: metaphorical.

Is not literature meant to speak of our being a thousand different kinds of things, at times creating even this diversity? If literature gives up this purpose, this duty, it renounces all claim to legitimacy. I am Hungarian. I I am Slovene. I am Serbian. You do not need literature for sentences like that. A bureaucrat will do, and a rubber stamp. A border guard. An Army.

History belongs to the victors, legends to the people, fantasy to literature. Only death is certain.

Mármost ha az a helyzet, hogy mindenki tök, csak mi állunk a vártán ragyogón, okosan, mint a nap, akkor azért érdemes gyanút fogni.

History is an alternating series of frying pans and fires.

Nekem szavakról szavak jutnak az eszembe és viszont.

Elvileg történhet jó is ezután velünk.

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Bartók. Blame it on Bartók. Or the bossanova.

Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs.

Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.

Most a barátom kiáltott föl: - Egyébként még sosem ettem ebben az országban egy jó Esterházy-rostélyost. - Vállat vontam, tekints zicsinek.

A közkelet? tréfa szerint magyarnak lenni, illetve afféle kelet-, közép-, közép-kelet-európainak lenni – az pech. Ez a Hrabal azt mondja, így gondolta az író, hogy ez nem így van, nem pech, hanem tragédia, ide születni, az tragédia, sÅ't még ennél is több: komédia. Szóval dráma.

Mert a provincializmus csak a provinciában érdekes. Mert érdekeltek vagyunk. Az itteni pletykák és cinkosságok fontosak: nekünk; a mi bÅ'rünkre megy. Saját nívótlanságunkhoz elérzékenyülten ragaszkodunk.

Milyen nagy szüksége van a hazának azokra, okoskodott, nem - van másik! -, fütyörészett Esti, akik fütyülnek rá.