Quotes from Guy de Maupassant

Nuestro gran tormento en la vida proviene de que estamos solos y todos nuestros actos y esfuerzos tienden a huir de esa soledad.

Doors banged somewhere; the elevated trains roared intermittently; a cat yowled miserably upon a back fence. And he breathed the breath of the house—a dank savor rather than a smell—a cold, musty effluvium as from underground vaults mingled with the reeking exhalations of linoleum and mildewed and rotten woodwork.

El verdadero miedo es como una reminiscencia de los terrores fantásticos de antaño. Un

cuando se es valiente, esto no ocurre ni ante un ataque, ni ante la muerte inevitable, ni ante todas las formas conocidas de peligro: ocurre en ciertas circunstancias anormales, bajo ciertas influencias misteriosas frente a riesgos vagos. El

Mert a szerelem szavai mindig egyformák, csak az adja meg az ízüket, hogy milyen ajakról hangzanak el.

One may fall, perhaps, because there are ditches along the wayside and it is not always easy to follow the right path. But if one falls, that is no reason to throw oneself in the abyss.

It is love that is sacred," she said. "Listen, child, to an old woman who has seen three generations, and who has had a long, long experience of men and women. Marriage and love have nothing in common. We marry to found a family, and we form families in order to constitute society. Society cannot dispense with marriage. If society is a chain, each family is a link in that chain. In order to weld those links, we always seek metals of the same order.

July 6. I am going mad. Again all the contents of my water-bottle have been drunk during the night; or rather I have drunk it! But is it I? Is it I? Who could it be? Who? Oh! God! Am I going mad? Who will save me?

Dans le royaume des aveugles les borgnes sont rois. Tous ces gens-là, voyez-vous, sont des médiocres, parce qu'ils ont l'esprit entre deux murs, – l'argent et la politique. – Ce sont des cuistres, mon cher, avec qui il est impossible de parler de rien, de rien de ce que nous aimons. Leur intelligence est à fond de vase, ou plutôt à fond de dépotoir, comme la Seine à Asnières.

Amilyen mértékben dagadt a teste, lelke egyre költÅ'ibben szárnyalt; s amíg az elhájasodott test a karosszék foglya lett, gondolatai érzelmes kalandokat szövögettek, melyeknek hÅ'snÅ'jévé saját magát tette meg. Voltak kedvenc történetei, amiket álomképeiben mindig felidézett, ahogyan a zenélÅ'doboz is végeszakadatlanul ugyanazt a dalt ismétli, ha felhúzzák.

Strang thing! How does it happen that the presence of a woman overwhelms us so? Is it the power of her grace which enfolds us? Is it the seduction of her beauty and youth, which intoxicates one like wine?

He seemed to have established in his mind an affinity between the two great passions of his life – pale ale and revolution – and assuredly he could not taste the one without dreaming of the other.

Most elÅ'ször vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.

How feeble is our self-control, how quickly we are scared and bewildered when we are brought up against the tiniest manifestation of the unknown! Instead of coming to the obvious conclusion that if one does not understand, it is merely because the cause is hidden, one forthwith imagines terrifying mysteries and the workings of supernatural powers.

A fiatal lány mintha önmagával találkozott volna ezekben a régi történetekben: elcsodálkozott, mennyire hasonlók a gondolataik, s mennyire azonosak a vágyaik. Mert minden szív azt képzeli: Å' remegett meg elÅ'ször attól a sok élménytÅ'l, ami megdobbantotta már az elsÅ' emberek szívét, és meg fogja dobogtatni az utolsó férfiét és az utolsó asszonyét is.

Pero cuando el sol desciende, una confusa alegría invade todo mi cuerpo. Me despierto, me animo. A medida que crece la sombra me siento distinto, más joven, más fuerte, más activo, más feliz.

Jeanne úgy érezte, lelke kinyílik, a megfoghatatlant érti most; és amint a mezÅ'n szerteszórva ott látta az apró fényeket, hirtelen megvilágosodott benne, mennyire magányos minden ember – hogy minden csak elszakítja, messzire sodorja Å'ket attól, amit szeretnek.

He felt better, pleased to have understood, to have caught himself out, and to have revealed the other self which is to be found in each of us.

Le soleil, plus bas, semblait saigner.

Egy kicsit ügyes ember könnyebben lesz miniszter, mint irodafÅ'nök. Rá kell erÅ'szakolni magadat az emberekre, nem pedig kunyerálni nekik.

Látja…az élet nem olyan jó…De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.

És most a halálomat érzem mindenben, akármit csinálok. Minden lépés a halálhoz visz közelebb, minden mozdulat, minden lehelet annak az utálatos munkáját sietteti. Lélegzés, alvás, evés, munka, álom, minden, amit csinálunk – halál. Egyszóval élni annyi, mint meghalni!

Seguramente la soledad es peligrosa para las inteligencias que trabajan demasiado. Necesitamos tener a nuestro alrededor otras personas que nos comuniquen sus pensamientos. La soledad prolongada puebla de visiones fantasmales el vacío.

Cambrant sous le ciel son ventre luisant et liquide, la mer, fiancée monstrueuse, attendait l'amant de feu qui descendait vers elle. Il précipitait sa chute, empourpré comme par le désir de leur embrassement. Il la joignit ; et, peu à peu, elle le dévora. Alors de l'horizon une fraîcheur accourut ; un frisson plissa le sein mouvant de l'eau comme si l'astre englouti eût jeté sur le monde un soupir d'apaisement.